1. példa: POHÁR (félbemaradt)

1. példa: POHÁR

SEGÉD: Mehet?
KUTATÓ: Mehet. Körülbelül mennyit szokott ez tartani?
S: Sietsz valahová?
K: Nem, csak tudni szeretném, hogy mennyi időt vesz ez igénybe. Egy órát? Többet?
S: Addig csináljuk, ameddig kedvünk tartja. Bármikor abbahagyhatjuk.
K: Vágjunk bele. Hogyan működik?
S: Többnyire én kérdezek, és te válaszolsz. Ha nem tudod a választ, megpróbáljuk együtt megkeresni. Persze te is kérdezhetsz. Bármikor.
K: Jó. Kérdezz.
S: Minek a létezésében vagy a legbiztosabb?
K: Ezt hogy érted?
S: Mi az, amiről biztosan tudod, hogy létezik?
K: Sok mindenről.
S: Válasszunk ki egyet. Amiről egészen biztosan tudod, hogy létezik.
K: Legyen ez a pohár víz, itt az asztalon.
S: Rendben. Biztos, hogy létezik?
K: Igen.
S: Mennyire biztos?
K: Száz százalékig.
S: Az jó. Mitől vagy biztos abban, hogy létezik?
K: Tudom, hogy itt van.
S: Miből?
K: Tudom, és kész.
S: Jó, de miből?
K: Abból, hogy itt van előttem.
S: Mit jelent az, hogy itt van előtted? Ki tudnád fejteni?
K: Látom. Meg tudom fogni. Tudok inni belőle.
S: Ha nem látod, és nem fogod, és nem iszol belőle, miből tudod, hogy létezik?
K: Attól, hogy behunynám a szemem, még tudnám, hogy ott van.
S: Miből?
K: Például abból, hogy víz van benne. Ha nem létezne a pohár, a víz kifolyna.
S: Kiöntöm belőle a vizet. Persze csak egy kis ideig. Itt az üres pohár. Megkérhetlek, hogy hunyd be a szemed egy kicsit?
K: Mi ez, egy bűvész trükk?
S: Inkább egy trükk leleplezése.
K: Jó, behunyom a szemem. És most?
S: Nem látod a poharat, nem fogod. Létezik a pohár?
K: Igen.
S: Miből tudod?
K: Abból, hogy odatettem.
S: Az micsoda?
K: Mi micsoda?
S: Az, hogy odatetted. Egy emlék?
K: Igen, egy emlék.
S: Az emlékből tudod, hogy a pohár létezik?
K: Igen, többek között.
S: Maradjunk egyelőre az emléknél. Látod az emléket? Úgymond a lelki szemeiddel?
K: Igen.
S: Mi van az emlékben? Benne van a pohár?
K: Igen. Benne van, ahogy odateszem.
S: Az odatevés mozzanata?
K: Igen, úgy is lehet mondani.
S: Az emlék arról szól, hogy odatetted a poharat, vagy arról, hogy ott van?
K: Odatettem, tehát ott van.
S: Miből tudod, hogy a pohár most is ott van?
K: Abból, hogy oda tettem.
S: Honnan tudod, hogy közben nem vettem el?
K: Hallottam volna.
S: És ha nagyon óvatosan, hangtalanul veszem el?
K: De nem vetted el.
S: Tegyük fel, hogy nem veszem el. Az emlék miről szól?
K: A pohárról.
S: Az emlék az asztalon levő pohárról való.
K: Igen.
S: A pohár benne van az emlékben?
K: Igen.
S: Az emlékben levő pohár az asztalon levő pohár?
K: Igen. A kettő ugyanaz.
S: Hol van a pohár: az emlékben vagy az asztalon?
K: Kinyithatom a szemem?
S: Persze.
K: Nem értem ezt az egészet. Mire jó ez?
S: Nem érted azt, amit csinálunk, vagy azt nem érted, hogy miért csináljuk?
K: Mindkettő. Nem is értem, és nem is tudom, hogy mire jó.
S: Annyira érted meg, amennyire fontosnak tartod.
K: Inkább amennyire fontos.
S: Annyira fontos, amennyire fontosnak tartod.
K: Amennyire fontosnak tartom, hogy megértsem?
S: Igen, bár nem engem kell, hogy megérts, hanem magadat. Úgy is lehet mondani, hogy nem kifelé próbálunk haladni, hanem befelé. A haladás mértéke pedig a haladni akarás mértékéig terjed. Éppen addig.
K: Annyit haladok, amennyit akarok?
S: Annyira haladsz, amennyire haladni akarsz.
K: Mire jó ez az egész?
S: Próbáljuk megérteni, hogy mi az, ami van.
K: A pohár van. Mit kell ezen megérteni?
S: Fogd fel játéknak. Egyfajta elmegyakorlatnak, pedig nem az. Illetve nem kellene, hogy csak az legyen.
K: Jó, de ez a… gyakorlat mire jó? Úgysem tudod bebizonyítani nekem, hogy a pohár nem létezik.
S: Nem akarom bebizonyítani, hogy nem létezik. Sőt, szerintem az a hited, hogy létezik, értékes lehet a…
K: Ez nem hit.
S: Hanem mi?
K: Tény.
S: Az miben más mint a hit?
K: A tény bizonyítható. A hit bizonytalan. Lehet, hogy igaz, lehet, hogy nem. Ezért kell hinni benne.
S: Ebben az esetben, bennünket inkább a tények érdekelnek.
K: A pohár létezése tény. Még mindig nem értem, hogy mire jó ez az egész. Létezik a pohár, és kész. Ez egy tény. Lépjünk tovább.
S: Nincs hová tovább lépni. A baj éppen a továbblépés.
K: Miért baj?
S: Mert akkor előfordulhat, hogy olyasmit fogadsz el igazként, ami lehet, hogy nem igaz. Nem továbblépni kell, hanem leásni.
K: Leásni hová?
S: Az alaphoz, amire minden vélemény és meggyőződés ráépül.
K: Minek az alapjához?
S: Aminek az alapján igaznak gondolsz valamit, vagy hamisnak. A továbblépéssel az alap megalapozottságát nem firtatod, hanem elfogadod.
K: Az, hogy itt van előttem egy pohár, nem vélemény, hanem tény. A pohár létezése tény. Igaz. Önmagában igaz. Ez az alap. Tudom, hogy az asztalon van egy pohár. Ez igaz. Tudom, hogy az asztalon nem egy tányér van, vagy egy elefánt. Ha azt mondanád, hogy az asztalon egy elefánt van, az hamis volna. Ennyi. Hova lehet ennél lejjebb ásni?
S: Kíváncsi vagy rá?
K: Azt hiszem igen. Bár szerintem nekem ez túl elvont.
S: Ezt hogy érted?
K: Nekem ez túl… elméleti. És nem biztos, hogy elég képzett vagyok az ilyesmihez.
S: Képzett, úgymint iskolázott?
K: Nem is iskolázott, hanem… nem biztos, hogy képes vagyok az ilyenfajta aprólékos… nem is találok rá jó kifejezést… elemezgetésekre.
S: Azt mondtad, tudod, hogy az igaz, hogy az asztalon egy pohár van.
K: Igen.
S: Azt is mondtad, hogy ha azt mondanám, hogy az asztalon egy elefánt van, az egy hamis állítás volna.
K: Igen.
S: Ha képes vagy megítélni, hogy amit mondok, igaz vagy hamis, akkor van képességed azt is megítélni, hogy amit te gondolsz igaznak, az vajon tényleg igaz. És ennyi elég is.
K: Jó, de nem biztos, hogy elég jól tudok érvelni.
S: Itt inkább vizsgálni kell, mint érvelni.
K: Ha megkérded, hogy miből tudom, hogy ez vagy az létezik, akkor érveket kell, hogy mondjak. Érvelnem kell amellett, hogy miért létezik ez vagy az.
S: Így is lehet mondani, bár talán megfelelőbb érvelés helyett alátámasztást mondani. Ha van képességed az ellenvetésre, akkor van képességed arra, hogy alátámaszd azt, amit igaznak tartasz. Hiszen mi alapján teszel ellenvetést? Vagy megvizsgálatlanul utasítod el?
K: Nem biztos, hogy meg kell vizsgálnom ahhoz, hogy tudjam.
S: Ha nem vizsgálod meg, akkor fennáll a veszélye annak, hogy megalapozatlanul tartasz valamit igaznak, valami mást pedig hamisnak. Vagyis fennáll annak a veszélye, hogy tévedésben vagy. Mi alapján fogadod el, amit elfogadsz, és utasítod el, amit elutasítasz?
K: Tudom, hogy hamis, ezért elutasítom.
S: Ha tudod, hogy elutasítod, akkor azt is tudod, hogy mi alapján utasítod el. Ha van képességed az elutasításra, akkor van képességed a megvizsgálásra: hiszen a megvizsgálás alapján utasítod el azt, amit hamisnak tartasz, és fogadod el azt, amit igaznak tartasz. Ez a képesség szükséges ehhez a vizsgálódáshoz, és ez a képesség megvan benned. A vizsgálódás éppen erről szól: valóban igaz az igaznak gondolt? Valóban igaz, ami annak tűnik? Valóban tény a tény?
K: Jó, akkor folytassuk. Lehetne nyitott szemmel?
S: Persze. Ott tartottunk, hogy tudod, hogy a pohár létezik. Miből tudod, hogy létezik?
K: Látom.
S: Mit látsz?
K: A poharat. Látom a pohár színét, az alakját…
S: És a színe, az alakja, mindez micsoda?
K: A pohár kinézete.
S: A pohár kinézete: az mi?
K: Az az, ahogy a pohár kinéz.
S: Hogyan létezik a pohár kinézete?
K: Nem tudom. Képként.
S: Képként látod a pohár alakját, a színét?
K: Képként látom a poharat.
S: Látod a képet?
K: Látom.
S: Az maga a pohár?
K: Mi az, hogy ’maga’?
S: Az igazi pohár.
K: Értem. Mi a kérdés?
S: Képként látod a poharat. Az maga a pohár?
K: A kép nem a pohár.
S: Akkor az mi?
K: Az a pohár képe.
S: A pohár képét látod?
K: Igen.
S: A poharat látod, vagy a képét?
K: Mind a kettőt. A kettő ugyanaz.
S: Kérdezek mást. A pohár létezik, ugye?
K: Igen.
S: A pohár képe a pohárról való?
K: Igen.
S: A pohárról való kép létezik?
K: A pohárról való kép létezik, benne a pohárral. De nem a kézzelfogható pohárral.
S: Ezt hogy érted?
K: A képben nincs benne a pohár, amit meg lehet fogni.
S: Honnan tudod?
K: Ezt komolyan kérded?
S: Igen.
K: Egy képet nem lehet megfogni. Nem tudok vizet tölteni a pohár képébe.
S: Akkor a pohár képe mégsem ugyanaz, mint maga a pohár.
K: Hát, ha így vesszük, akkor nem.
S: Vehetjük másképp?
K: Nem, vegyük így.
S: Ha elfáradtál, pihenhetünk.
K: Kissé elfáradtam, de haladjunk tovább.
S: Jó. Akkor egyfelől van a pohár, maga a pohár… amibe vizet lehet önteni, másfelől van a pohár képe, amibe nem lehet vizet önteni. Ez így, rendben van?
K: Igen.
S: Tehát a pohár is létezik, és a pohár képe is létezik.
K: Igen.
S: És a pohár képe nem ugyanaz, mint maga a pohár.
K: Igen.
S: Hol van a pohár? Az igazi.
K: Hol van az igazi pohár?
S: Igen. Hol van a pohár, ami nem a pohár képe?
K: Figyelj, szerintem hagyjuk abba. Úgysem tudsz elbizonytalanítani.
S: Miben?
K: Abban, hogy a pohár létezik. Tudom, mondtad, hogy nem ez a célod, de szerintem mégis erre megy ki a dolog. Ne haragudj, de szerintem ez az egész értelmetlen.
S: Értelmetlen úgy, mint nincs értelme, vagy úgy, mint felesleges?
K: Felesleges. Haszontalan. Hiábavaló.
S: Sajnálom, hogy így látod. De azért nincs harag, ugye?
K: Nincs, dehogy. Agytornának jó volt.
S: Akkor legalább emiatt nem volt felesleges.
K: Igen. Sok sikert kívánok neked.
S: Sok sikert neked is!

Vissza a példákhoz