Kutatás

Létkutatás (Általános leírás)

A létkutatás egy elmélkedő vizsgálódás, egy kérdések és válaszok formájában végzett gondolati eljárás, amelynek várható eredménye a lelki béke elérése. A lelki béke erőfeszítés nélküli, nem szorul fenntartásra, és nem függ az eseményektől és a körülmények alakulásától. Ez azt is jelenti, hogy a lelki béke független a környezeti ingerektől, és végső soron a tudat tartalmaitól.

A létkutatás alapja az önmegfigyelés, a tudatosság. Ezért a vizsgálódáshoz azok a legmegfelelőbb körülmények, amelyekben lehetőség van az elcsendesülésre, a befele figyelésre. Ezen kívül nincs szükség semmiféle előkészületre, sem semmiféle képzettségre vagy különleges képességre, a tudatosítás képességén kívül. Nincs szükség új ismeretek vagy eszmék elsajátítására. Nem kell előre elhinni semmit.

A létkutatás közvetlen célja a tudattartalmak meghaladása, azaz a végső belátás. A természetes, erőfeszítés nélküli lelki béke a végső belátás hozadéka.

A kutatás elvégezhető egyedül, vagy párban, egy kérdező segítségével. A páros vizsgálódás közös keresés, abban az értelemben, hogy egyik fél sem tudja előre, hogy mi és hogyan lesz megtalálva. A kutatás segítője, vagy segédje főleg kérdésekkel próbálja tisztázni, hogy éppen hol tart a keresés. Többnyire visszajelez, tisztáz: a gondolatmenetet nem tereli, hanem tükrözi, mindeközben felügyeli az elgondolás menetét, és azt, hogy az a tárgyánál maradjon.

A létkutatás a kiemelt létezőre irányul: ez a kutatás egyedi tárgya. A kiemelt létező az a dolog (entitás, fogalom, stb.), aminek a létezése a leginkább kétségbevonhatatlan és a leginkább meghatározó. „Mi az, ami kétségtelenül létezik?” és „Mi az, ami létezik, mert léteznie kell?”: ezek a kiemelt létező kiválasztásának a fő szempontjai. Nem az számít elsősorban, hogy mi a kiemelt létező, hanem az, hogy mennyire biztos és mennyire fontos a létezése. Egy hasonlattal mondva, a kiemelt létező az a jármű, amelyik végigvihet a belátás útján, és minél biztosabb és megalapozóbb a létezése, annál nagyobb az esély a sikerre, mert a jármű annál inkább képes az úton végighaladni. A vizsgálódás a kiemelt létező alapos és kiterjedt keresése. Az alapkérdés az, hogy „Hol van a kiemelt létező maga?”: ez szabja meg az egyes elgondolások irányát.

A létkutatás a ’létezik’/’létezek’ bizonyosságára épül, amit a létezés bizonyosságának lehet nevezni. (A létező létezésébe vetett hitnek is mondható.) Létezik, mert lehetetlen, hogy ne létezzen: ez a bizonyosság eleve adott, és minden egyéb bizonyosságnak és meggyőződésnek az alapja. Ilyen értelemben a létezés bizonyossága a belátáshoz eljutás eleve adott záloga – egy felbecsülhetetlen értékű kulcs, ami a végső belátás kapuját nyitja. Az kutatás ennek a bizonyosságnak az erejére támaszkodik, és ez a bizonyosság tartja medrében az elgondolást. Ha a kiemelt létező a jármű, akkor a létezés bizonyossága a pálya, a terep, amelyen a járművel haladni lehet.

A létkutatás akkor lehet sikeres, ha több puszta elmegyakorlatnál. A végső belátáshoz vezető út az útra keléstől válik úttá. Egy mozgásról van szó, és minél életbevágóbb tud lenni egy elgondolás, ez a mozgás annál inkább beindulhat. Az útra kelés indítékát a kilátástalanság, az adott helyzet tarthatatlansága erősítheti. A félvállról vett eszmefuttatások nem vezetnek eredményre. A kíváncsiság, a kalandvágy jellemzően nem juttatnak messzire. A lelki kiszolgáltatottság megelégelése, a belső békére szomjazás, a szabadságvágy viszont annál inkább. A haladás képessége a haladás szándékával egybevág, a haladni akarás mértékét pedig az érintettség szabja meg. Az érintettség ugyanakkor elszánttá tesz, az elszántság komolyságot biztosít – ezek tudnak továbblendíteni onnan, ahol az út alkalomadtán már-már járhatatlanná szűkül. A fenti hasonlattal: ha a létezés bizonyossága a terep, amelyen a jármű halad, akkor a szabadságvágy az üzemanyag, ami a járművet mozgásban tartja.

Ez a fajta keresés inkább aláereszkedő, mint széles körű. Annál, hogy mi van megtalálva, fontosabb az, hogy meg van-e találva minden, amit megtalálni lehet, vagy másképpen mondva, hogy el van-e gondolva mindaz, amit elgondolni lehet. Ezért fontos a kételkedésre, a megkérdőjelezésre való készenlét. Az igazság keresése valótlanságok leleplezését jelenti. Közel menni mindahhoz, ami igaznak és tudvalevőnek tűnik, minél közelebb: ez az alaphozzáállás. A megkérdőjelezés képessége egybevág az elhagyásra készenléttel: a megtalált érdemi megkérdőjelezésére az képes, aki kész arra, hogy el is hagyja azt, amit talál. A célba érésnek minden megtaláltnak és minden megtalálhatónak az elmaradásához van köze. Aki egyszer mindent elhagy, és mindentől elhagyottá válik, eljuthat oda, ahol hozzátalál az, amit lehetetlen elveszíteni.

A végső belátás az örök szabadság megismerése. A végső belátáshoz jutó, meghaladva az átmenetiséget és az állandótlanságot, eléri a tudattartalmaktól független lelki elégedettséget és nyugalmat. Az odajutás valójában az elindultságból visszajutás. A végcél a látszólag elhagyott és elhagyható kiindulópont: a célba érő oda ér, ahová sem megérkezni, és ahonnan sem elindulni nem lehet, mert lehetetlen máshol lenni. Ezért az út vége az erőfeszítés vége is egyben.

IRÁNYELVEK A PÁROS KUTATÁSHOZ:

  1. A létkutatás egy kísérletnek mondható. Könnyen lehet, hogy a célba jutáshoz több próbálkozás szükséges. A kísérlet sikerességét a kimenetel tudja igazolni.
  2. A kölcsönös bizalom és jóindulat alapkövetelmények. A kutatás akkor lehet eredményes, ha a résztvevők szeretettel és jó szándékkal viseltetnek egymás iránt.
  3. Lehetőség szerint tényekre szorítkozunk, tapasztalatra. A kulcs a tudatosítás.
  4. Ez a kutatás nem vita, amiben a felek győzködik egymást, és nem is eszmecsere, amiben eszmék és vélemények gazdát cserélnek. Egymás győzködése hasztalan, és eltér a kutatás szellemiségétől. A siker mércéje nem a résztvevők egymáson való felülkerekedése, hanem a valótlanság alulmaradása. Nem az számít, hogy kinek van igaza, hanem az, hogy mi az igazság.
  5. Nincs helyes vagy helytelen válasz, csak őszinte vagy kevésbé őszinte.
  6. Nem cél sem bebizonyítani, sem megcáfolni valaminek a létezését. A megkérdőjelezés, a kétségbe vonás célja az igaz bizonyosság megtalálása. A létezésbe vetett hitet azért vizsgáljuk, hogy rajta maradjunk azon a járművön, amelyik képes eljuttatni a végső belátáshoz.
  7. Semmi nem kötelező. A vizsgálódást bármikor abba lehet hagyni, indoklás nélkül.
  8. A létkutatás nem oktatás és nem tanácsadás. A végső belátáshoz szükséges minden tudás és készség eleve adott.