Kutatás

Létkutatás (Általános leírás)

A létkutatás egy kérdések és válaszok formájában végzett vizsgálódás, amelynek célja a végső belátáshoz jutás. A végső belátás a tudattartalmak, minden tudattartalom meghaladásának az önkéntelen, ugyanakkor tudatos mozzanata. Tudattartalom mindaz, ami a tudatban megjelenik, formát ölt, úgymint az érzékszervi érzékletek (látvány, hang, tapintás, szag, íz, testérzékelés), észleletek (alakészlelés, méretészlelés, térészlelés, időészlelés), érzetek (hideg, meleg, szomjúság, fájdalom stb.), képzetek (emlék, előrelátás, elképzelés stb.) és gondolatok.

A végső belátás a szabadság elérése. Ami a megszabadulástól elválaszt, azt valóságképnek lehet nevezni. A valóságkép a tudattartalmak tárgyainak a mindenkori összessége, vagyis az, amire az érzékletek, észleletek, érzetek, képzetek és gondolatok vonatkoztatva vannak. Ilyen értelemben a létkutatás célja a valóságkép meghaladása. Ha a valóságkép egy fal, akkor a cél ennek a falnak az áttörése.

A vizsgálódás az egyes tudattartalmak tárgyának a kiterjedt keresése. Az érzékelés, az észlelés, a gondolkodás tárgyát keressük: az érzékeltet, az észleltet, az elgondoltat. Az alapkérdés az, hogy „Hol van a tudattartalom tárgya, ami maga nem tudattartalom?” Azaz „hol van az, ami érzékelve, észlelve, elgondolva stb. van, és ami maga nem érzéklet, észlelet, gondolat stb.?” Másképpen fogalmazva: „Hol van az, amire a tudattartalom vonatkozik, és ami nem tudattartalomként van?”

Az elgondolások egyedileg a kiemelt létezőre irányulnak. A kiemelt létező a kutatás egyedi tárgya: az a dolog (tárgy, entitás, fogalom, stb.), aminek a létezése a leginkább kétségbevonhatatlan és a leginkább meghatározó – ettől válik alkalmassá a cél elérésére. „Mi az, ami kétségtelenül létezik?” és „Mi az, ami létezik, mert léteznie kell?”: ezek a kiemelt létező kiválasztásának a fő szempontjai. Nem az számít elsősorban, hogy mi a kiemelt létező, hanem az, hogy mennyire biztos és mennyire fontos a létezése. Egy hasonlattal: a kiemelt létező az a jármű, amelyik végigvihet a belátás útján, és minél biztosabb és megalapozóbb a létezése, annál nagyobb az esély a sikerre, mert a jármű annál inkább képes az úton végighaladni.

A létkutatás a ’létezik’/’létezek’ bizonyosságára hagyatkozik, amit a létezés bizonyosságának lehet nevezni. (A létező létezésébe vetett hitnek is mondható.) Létezik, mert lehetetlen, hogy ne létezzen: a kutatás ennek a bizonyosságnak az erejére támaszkodik, és ez a bizonyosság tartja medrében az elgondolást. Ha a kiemelt létező a jármű, akkor a létezés bizonyossága a pálya, a terep, amelyen a járművel haladni lehet.

Az út az útra keléstől válik úttá. Egy mozgásról van szó, és minél életbevágóbb tud lenni egy elgondolás, ez a mozgás annál inkább beindulhat. A haladás képessége a haladás szándékával egybevág, a haladni akarás mértékét pedig az érintettség szabja meg. Az érintettséget a belső békére szomjazás, a szabadságvágy fokozhatja. Az érintettség elszánttá tesz, az elszántság komolyságot biztosít – ezek lendíthetnek tovább onnan, ahol az út alkalomadtán már-már járhatatlanná szűkül. A fenti hasonlattal: ha a létezés bizonyossága a terep, amelyen a jármű halad, akkor a szabadságvágy az üzemanyag, ami a járművet mozgásban tartja.

A létkutatás kijelöletlen irányú, közös keresés. Nem tudni előre, hogy mi és hogyan lesz megtalálva. Annál, hogy mi van megtalálva, fontosabb az, hogy meg van-e találva minden, amit megtalálni lehet, vagy másképpen mondva, hogy el van-e gondolva mindaz, amit elgondolni lehet.